Sziasztok! Igen, nagyon rég írtam. Utoljára augusztusi ajánlót, és már szeptember közepe van... Még csak két hete kezdődött a suli, de már olyan, mintha hónapokkal ezelőtt ért volna véget a nyári szünet. Elég húzós az óraendem, nehéz a tizedik... Így, hogy már nem vagyunk újak, minden megváltozott. Már keményebbek az órák, a tanárok folyton a érettségivel ijesztgetnek. Hol van az még? Egy év alatt már megszoktuk a tanárokat, az osztályt, meg őgy általában mindent. Tavaly ilyenkor ugyan már megkezdődött az ismerkedés, de még mindig megszeppentek votunk, hiszen még minden új volt. Ehhez képest a mostni kilencedikesek nagyon nagyképűek, úgy járkálnak, mintha övék lenne a hely, mntha már éve óta oda járnának. Mi egyáltaán nem ilyenek voltunk... Na mindegy, majd a gólyanapon megtudják hogy a felsőbb éveseket tiszteni kell, majd jól megszívatjuk őket. De ez a poszt nem erről szól, úgyhogy rövidre fogom. Ekezdődött a suli, a tanulás, a koránkelés. Bár az idő még mindig nyári, de sajnos a többi már a múlté...
A legtöbb suliban általában május-június környékén szoktak lenni az osztálykirándulások, mi azonban most mentünk, szeptember elején. De szerintem ez jobb is így, mert legalább péneken mikor a többiek punnyadtak a suliba, mi utaztunk. Hogy hova? Egy olyan országba ami közel van, mégse voltam ott sose. Ebben a posztban ezt a pár napot fogom nektek elmesélni, képekkel. Remélem tetszeni fog!
2016. szetember 9-10-11. Románia, Boga völgye
Általánosban minden évbe közel mentünk kirándulni, hogy kevesebbe kerüljön. Külföldön is régen voltam, eddig összeen kétszer, úgyhogy nagyon örültem mikor kiderült hogy Romániába megyünk. Számoltam vissza a napokat, és egyszer csak eljött az a várva várt nap... Hajnalban kellett kelnem hogy időben odaérjek a sulihoz, de megérte. Majdnem mindnki ott volt kómás fejjel és nagy csomagokkal, már csak az ofő hiányzott. Később ő is megjött, és a kisbusz is, amit kibéreltünk az osztálykirándulás idejére. A busz 18 fős volt, mi meg 17en voltunk, maradt is egy plusz hely, gonoltuk gond nélkül minden és mindenki befér. Igen ám, de azzal senki se számolt, hogy többen is óriás bőröndöket hoznak, mintha nem három napra mennénk, hanem egy hétre. Mindegy, nag nehezen befértünk, kezdődhetett a négy órás utazás. Az út jól telt, rengeteget nevettünk, meg persze olvatam zenehallgatás közben is. Khm, a mi osztályunk olyan, hogy ahány ember, annyi féle zene. Először minenki hallgatta fülhallgatóval a saját zenéjt, aztán valaki hozzácsatlakoztatta a bluetooth hangszóróját a rádióhoz. Az a zene senkinek se tetszett, ebben egyetértettünk. Aztán egyikünk telefonjához lett csatlakoztatva, amin nagyon sokféle zene volt, mulatóstól kezdve a rockig. Volt pár zene amit én is ismertem, például a Mennyország tourist-ot a Tankcsapdától én is énekeltem a többiekkel. Egy idő után megálltunk, mi meg naivan azt hittük, hogy már ott vagyunk a szállásnál. Hát nem! Ugyanis miután nagy nehezen minenki kiszállt a buszból, kezdődhetett a túrázás. Rengeteget másztunk, csúszós köveken, végig erdős tájakon, fel és le. Sok szép helyet láttunk, a legszebb a Fátyol vízesés volt, sose láttam még olyat. Rengeteget fotótam, ezért volt mikor lemaradtam. Voltak nagyon nehéz részek, mikor meredeken kellett menni, és volt olyan is, mikor egy patakon kellett átmenni a túravezető segítségével. Amilyen szerencsétlen vagyok azthttem bele fogok esni, de nem. Majdnem mindig elől mentem, szeretek túrázni. Azomban volt aki nem bírta, hiszen nem volt könnű, de megérte. Szeretem a kalanokat! Visszafele már többször is megálltunk, midnenki nyafogott, folyt rólunk a viz. Alig éltünk, azthittük sose lesz vége. A visszaút mindig hosszabbnak tűnik! Mikor odaértünk mindneki ki volt dőlve, ami nem csoda. Egyből egy négy órás túrával kezdeni... Viszont kaptunk annyi engeményt, hogy aznap már sehova se kellett menni. Lett volna egy éjjeli túra, de mivel mindneki nagyon elfáradt, végül nem lett belőle semmi. Elfoglaltuk a szobánkat, phentünk egy kicsit, aztán jöhetett a sütögetés. Minneki vitt magának saját húst, és azt sütötték meg nekünk tárcsán. Csináltunk zöldségsalátát is, mindneki segített valamiben. Már sötétedett, kezdett kicsit hűvös lenni, csak a tűz lángjai adtak nekünk meleget. Ez az egész nagyon hangulatos volt! Kaja után egészen feltöltődtünk energiával, nagyon elvoltunk. A mi szobánk az utolsó volt, egy négyes szoba, szemben az ofővel és egyik osztálytársunkkal. Ő átjött a mi szobánkba, és hárman szórakoztunk. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, képeket és videókat néztünk. Éjfél után nem sokkal elaludtunk, aztán jöhetett a következő nap. Reggeli után egyből beültünk a buszba, indultunk a követlező túra helyszínre. Ez egy könnyebb túra volt, itt csak füves területeken kellett menni, nem is olyan meredeken. Pihentünk egy kicsit, a többiek ettek én meg fotótam, aztán mentünk tovább. Nem telt el sok idő, már meg is érkeztünk. Egy kilátóba mentünk, ahonnan be lehetett látni az egész várost, meg a hegyeken a sípályákat. Visszafele találkoztunk egy kóbor kutyával, minneki vele foglalkozott. Pihentünk egy kicsit, aztán jöhetett a következő túra. Na ez már nehezebb volt, néhányan lent maradtak, ők úgy gondolták, nem fogják bírni. Szintén egy kilátóba mentünk, több mint másfél óra volt az út. Voltak táblák is kirakva, hogy milyen állatnyomokat láthatunk. Köveken mentünk, nagyon meredeken. Szinte mindneki talált egy túrabotot magának, és úgy könnyebb volt mászni. Egy idő után felértünk, és a látvány elkápráztatott minket. Egyszrűen fantasztikus volt! Rosszul tette aki lent maradt, én ki nem hagytam volta ezt a csodaszép kilátást! Az összes hegyet látni lehet, az egész Bihar-hegységet. Állítólag a szállást is látni lehetett, de engem jobban érdekeltek a hegyek. Ahogy a felhők alól kiszűrödő napsugár lesütött a hegyekre... Csodaszép volt! Reneteget fotóztam, de nem csak én. Mindneki meg akarta örökíteni ezt a páratlan szépséget. A lefeleút sokkal könnyebb volt, most nem tűnt olyan hosszúnak. Ahoz képest, hogy azthittük egész végig esni fog, szerencsére csak pár csepp esett, azt kibírtuk. Beültünk a buszba, én aludta is egy kicsit. Megálltunk egy boltnál, és vettem román topjoyt, meg édességet. Ja és... Szinte mindenki vett egy italt, amibe volt alkohol. A román Sommersby. Kicsit ódzkodtam tőle, de végül csak rávettek hogy vegyek én is. Este szobatársammal kipakoltuk az édességeket, és rengeteg finomság tárult elénk. Ha ez még nem lenne elég, térerő is csak nálunk volt, úgyhogy tényleg a mi szobák volt a legjobb! A vacsora ugyanúgy ment mint előző nap, odaadtunk a húst, segítettünk a többiben, és lett egy össznépi sütögetés. Vacsi után... Gondoltam, jöjjön aminek jönnie kell. Picit égette a torkomat, de lassan ittam, és nem volt oylan rossz. Kiróbálni jó volt, de... Én meg az alkohol két külön dolog. Később volt egy kisebb balhé, de hát balhé nélkül nincs osztálykiándulás, főleg egy ilyen osztálynál mint mi. Szegény ofőt nagyon kiborítottuk, de hát ez van. 17 emberre figyelni nem kis feladat. Reggeli után összepakoltunk, és elhagytuk a szállást. A következő uticélunk egy barlang volt, ahol várni kellett a belépésre vagy fél órát. Amúgy nagyon szép volt, meg vicces volt ahogy a vezető románul is, meg magyarul is beszélt. Aranyosan beszélt magyarul, kicsit törve, de próbálkozott. Cápának az uszonyája. Ezt megjegyeztem :D Minde cseppkőnek más alakja volt, azt mondta el, hogy mire hasonlít. A barlang tetejébn rengeteg denevér volt, cuki volt ahogy cinogtak, egyltalán nem ijesztő. Az utolsó túrahelyszínünk szintén egy kilátó volt, bár már nem sok kedvünk volt hozzá így a kirándulás vége felé. Szép volt meg minden, de az előző napi látványhoz képest hasonlítható se volt. Ezután egálltunk egy ajándékboltnál, vettem egy hűtőmágnest. Aztán elinultunk. A hazaút sokkal gyorsabban telt, mert mindenki elfáradt. Aludtam is, persze azt sem maradhatott kis, hogy ki készít cikibb képeket a máskról, alvás közben. Megérkeztünk Nagyszalontára az étteremben, ott vacsorátunk. Két napi sülthús után jó volt rántottsajtot enni, csak nagyon nagy adag volt. Utaztunk még egy kicsit, aztán fáradtan de tele élményekkel, megérkeztünk. Hát... Voltak jó és rossz pillanatok is, de úgy minent összevetve... Nekem tetszett! Huhh, ez aztán jó hosszú lett, de hát na, három nap, tele emlékekkel, és rengeteg fotóval. Íme a fotók!
Ennyi lenne mára,remélm tetszett ez az extragigamega élménybeszámoló!
Jó éjt minenkinek!
